Úgy láttam jónak, hogy az alábbi sorokat ide  - az AJÁNDÉK KLUB közösségi oldalra -  teszem, hiszen minden ajándék Istentől származik, ezért ennek a témának itt is megvan a méltó helye.

**********************************************************************************************

Részlet Kempis Tamás - KRISZTUS KÖVETÉSE -című könyvéből:

II./10.    Hála az isteni kegyelemért.

1. Miért keresel nyugodalmat, mikor munkára születtél?
    2. Készülj inkább szenvedésre, mint vigasztalásra, keresztviselésre inkább, mint örömre.
    3. Mert melyik világfi nem venné szíves-örömest a lelki vigasztalást és örömöt, ha mindig szerét ejthetné, bírhatná?
    4. Hiszen a lelki vigasztalások fölülhaladják a világ minden örömét és a test minden gyönyörûségét.
    5. E világ összes gyönyörûségei ugyanis vagy hiúk vagy tisztátalanok. Egyedül a lelki gyönyörûségek örvendetesek és tiszták, az erénybôl fakadnak és Istentôl ömlenek a tiszta szívekbe.

6. De ezen isteni vigasztalásokban senki sem örvendezhet szüntelen kénye-kedve szerint, mert a kísértés ideje nem soká késik.
    7. Nagyon ellenkezik az isteni látogatásokkal lelkünk fonák szabadsága és a magunkban való bizakodás.
    8. Isten jót tesz velünk, ha kegyes jóvoltából vigasztalást nyújt; de gonoszul cselekszik az ember, hagy háladatosan nem Istennek tulajdonít mindent.
    9. Azért nem áradhatnak ránk szabadon Isten ajándékai, mert hálátlanok vagyunk ahhoz, akitôl származnak, és nem térítjük vissza mindenestül az eredeti kútfôhöz.
    10. Mert mindig újabb ajándékot érdemel, aki, mint illik, meghálálja a vett ajándékot; a kevélytôl pedig elveszik, amit az alázatosnak szoktak adni.

11. Nem kívánok én oly vigasztalást, amely elveszi tôlem a szívbeli töredelmet; nem is vágyódom oly szemlélôdésre, amely kevélységre visz.
    12. Mert nem mind szent ám ami magasztos; nem mind jó, ami édes; nem minden kívánság tiszta; nem mind kedves Istennél, ami nekünk kellemes.
    13. Örömest fogadom azt a kegyelmet amelybôl mindig alázatosabb, óvatosabb és magam megtagadására készebb leszek.
    14. Aki a kegyelem ajándékából tanult és elvonásából okult, nem mer magának semmi jót sem tulajdonítani, hanem inkább szegénynek és nyomorultnak vallja magát.
    15. Add meg Istennek, ami Istené, ami pedig a tied, azt magadnak tulajdonítsd, azaz Istennek adj hálát jótéteményeiért, magadról pedig azt tartsd, hogy bûnös vagy s azért büntetésre méltó.

16. A legalsó helyre ülj mindenkor, és megadják neked a legfölsôbbet; mert a legmagasabb nem áll meg a legalacsonyabb nélkül.
    17. Akik Isten színe elôtt a legnagyobb szentek, azok a legkisebbek maguk elôtt; minél dicsôségesebbek, annál alázatosabbak magukban.
    18. Igazsággal és mennyei dicsôséggel teljesek, s így nem kívánják a hiú dicsôséget.
    19. Istenben meggyökerezve és megerôsödve nem lehetnek kevélyek.
    20. Akik azt a jót, amit kaptak, mind Istennek tulajdonítják, nem keresnek egymásnál dicsôséget; csakis azt a dicsôséget akarják, mely egyedül Istentôl jön, és azt kívánják, hogy magukban és minden szentben mindenekfölött csak az Istent dicsérje és magasztalja minden teremtmény; ez az a cél, amelyre szûntelen törekszenek.

21. Légy tehát hálás a legkisebb ajándékért is és méltó leszel nagyobbak vételére.
    22. A legkisebb ajándékot is a legnagyobbnak tartsd, és amit föl sem szoktak venni, kiváló ajándékul fogadd.
    23. Ha annak méltóságára tekintesz, aki adja, semmiféle ajándék sem fog csekélynek vagy silánynak tetszeni, mert nem silány, amit a fölséges Isten ad.
    24. Ha bajt és csapásokat ad is, kedvesen kell venned, mert mindent csak a mi üdvünkért tesz, amit reánk bocsát.
    25. Aki Isten kegyelmét meg akarja ôrizni, hálás legyen, ha Isten kegyelmet ad; békével tûrje, ha elveszi tôle; imádkozzék, hogy visszatérjen, óvatos és alázatos legyen, hogy el ne veszítse.